Csendes Percek, 1969 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1969-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, FEBRUÁR 3.

Olvassuk: Róma 8:31—39.

»Tudjuk pedig, hogy azoknak akik Istent szeretik, minden javukra van.« (Róma 8:28.)

Az élet nem mindig napsugaras. Vannak sötét napjaink és megpróbáltatásaink, rakva bánattal és fájdalommal. Hogy nézzen szembe a keresztyén ezekkel a megpróbáltatásokkal?

Azt mondják, hogy nem az a fontos, hogy mi történik velünk, hanem, hogy hogyan viselkedünk a történtekkel szemben. Egy rövid mese megvilágítja ezt az igazságot.

Kis rezeda virágzott a kavicsos ösvény mellett. Egy reggel ez a kavicsos út azt kérdezte a kis rezedától: Mitől van ma reggel ilyen édes illatod?«

A kis virág így válaszolt: »Az ember ki az előbb elment itt rám lépett.«

»Milyen különös, merengett az ösvény, rajtam is járnak az emberek, de én mindig keményebbé válók!«

Talán a mi hitünknek is sav-próbája az, hogy miként viselkedünk a megpróbáltatásaink alatt. Ekkor tapasztaljuk meg, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra alakul ki.

IMÁDKOZZUNK: Ó Atyánk, köszönjük Neked ezt a biztatást, hogy mindenre ami velünk történik életünkben elégséges a Te kegyelmed. Segíts minket, hogy ebben az ígéretben bízzunk a mai napon is. A Jőfzus nevében kérünk. Ámen.

— Nincsen olyan szenvedés, mely ne volna benne Isten tervében. —

Mrs. W. M. Alexander, Tennessee