Csendes Percek, 1969 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1969-01-01 / 1. szám

FEBRUÁR HAVI GONDOLATOK

Sétálj bár minden nap egy félórát az erdőben, mégsem valószínű, hogy találsz egyetlen egy elhullott madarat is. Elégedetlenségünk eme telébeh, a világra szóló aggályoskodás koTában vajon nyújt e valami vigasztalást Jézus merész felhívása, mely oly központi a Hegyi beszédben? ő így szólt: „Tekintsétek meg a hollókat: azok nem vetnek sem nem aratnak. Nincs tárházuk, sem csűrük, és az Isten eltartja őket. Mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál.”

„Nem valami kielégítő” vágna vissza az ingerlékeny. „Nem kaphatnék egy jobb biztosítékot?” A válasz csak egy határozott „nem” lehet, mert hiszen az emberi élet is bizonytalan. Csupán afelől lehetünk teljesen bizonyosak, hogy feltétlenül végéhez ér. Fondorlatos ön.ápolással, buzgó gyakorlatozással, és kiegyensúlyozott étkezéssel, meg aztán szervi átültetésekkel valaki talán majd eléldegélhet kétszáz évig is. De milyen csekélység lenne még ennyi esztendő is egy folytonosan kiterjedő világmindenségben, melynek időtartama billió években számolható? Épp ezért, az idő hosszát elvethetjük, mint érték mérőjét a törődő gondviselésnek. Csak az élet mélysége az, ami számít. Isten velünk való törődése messze túlhalad a napi kenyéren és krumplin.

Táplálásunkra ő ellát minket az öt megismerés alkalmaival, mely által élhetünk Benne, őbenne hadd lendüljünk bátran előre, úgy élve minden Istentől kapott napját életünknek, mintha ez volna az utolsó! így születésnapjaink száma, akár sokat ünnepeltünk, vagy még keveset eddig, mellékes lesz a hatalmas világmindenséget átfogó kérdés előtt: hogy, „Vajon mit csinálok az esztendőkkel, melyeket Isten adott nekem?”

35