Csendes Percek, 1969 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1969-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Zsolt. 119:9—16, Zsidók 4:9—16.

»Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre!« (Zsolt. 119:12.)

Írországban történt, hogy egyszer egy lelkipásztor bekopogtatott egy gyülekezeti tag ajtaján. Miután nem kapott választ, lenyomta a kilincset és belépett a szobába. Az asztalon egy nyitott biblia feküdt. Lapozgatni kezdett benne, s látta, hogy némelyik lap könnyáztatott és az ujjak nyomától szinte sárgás-piszkos, mig más lapok teljesen tiszták. Mikor a házigazda hazaérkezett a lelkész megkérdezte tőle a lapok sárgultságának okát. »Roppant egyszerű a magyarázat, — válaszolta a biblia tulajdonosa — a könnyáztatta lapokon Isten vigasztaló Szava szól hozzám!«

Ha a Szentlélek vezetésével rendszeresen olvassuk a Bibliát,nekünk is ez lesz a tapasztalatunk. Megismerjük igazán romlott természetünket és őszinte bűnbánattal megsíratjuk azt. A bűnbánat könnyein azonban megtörik Isten szeretete napjának sugárzása, s örökkévaló szövetségének a vigasztalása ragyog fel előttünk. Aki igazán növekszik a kegyelemben, annak mindig szüksége van vigasztalásra. Ez az, amiről a Heidelbergi Káté első kérdése és felelete szól: a mi vigasztalásunk Jézus Krisztus munkája!

IMÁDKOZZUNK: A zsoltárossal együtt kérjük mi is, felséges Istenünk, hogy taníts bennünket szüntelen. A te Igéd élő és ható! Hadd hasson hát át bennünket is és éljen bennünk úgy, hogy sok gyümölcsöt teremjünk szent Neved dicsőségére. Krisztusért. Ámen.

— Utaid, Uram, mutasd meg szent Igédben! —

Plunket W. H., Észak Irorszwg

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 30.

33