Csendes Percek, 1969 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1969-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, JANUÁR 25.

Olvassuk: Zsoltárok Könyve 103:1—7. I Timotheus 6:6—12.

»Áldjad én lelkem az Urat, és el ne felejtkezzél semmi jótéteményéről.« (Zsolt. 103:2.)

Feleségemmel sajnáltuk magunkat, mert oly nehezen tudtuk fizetni számláinkat. A megélhetés éppen úgy drágult, ahogy emelkedett bevételünk. Ekkor lajstromoztuk földi értékeinket és meglepetéssel láttuk, hogy a lista nemcsak, hogy egy lapot betöltött, de a következő oldalra is átment. Beláttuk, hogy önsajnálat helyett inkább hálásaknak kell lennünk Isten iránt azért, amink van.

Mégis a jólét és az anyagi tulajdon voltaképpen nem a legelsőbbrendű ok arra, hogy hálásak legyünk. Amikor még az anyagi értékeket szedtük sorjába, kezdtünk rájönni, hogy vannak jelentősebb ökok a hálaadásra. Ott voltak gyermekeink és nagyszerű barátaink. Ott volt az egyház, az egyháznak örömteljes közössége és a sok lehetőség a szolgálatra. A hivatásunk, s munkánk érdekes és bíztató volt. De mindenekfelett volt Istenünk és az Ő lelkének mindennapi jelenléte mi velünk mindent pótolt.

IMÁDKOZZUNK: Hálásak vagyunk Urunk azokért a dolgokért, amelyekkel mindennapi életünket meggazdagítod. De anyagi javainknál nagyszerűbbek a Te kegyelmednek ajándékai: a szeretet, a megbocsájtás és a lélek hatalma. Krisztus szellemében mondunk köszönetét Néked. Ámen.

— Azzal mutathatjuk meg, hogy hálásak vagyunk Isten iránt, hogy életünket az Ő akarata szerint éljük. —

Faus W. Arthur, Pennsylvania

28