Csendes Percek, 1969 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1969-01-01 / 1. szám

I

VASÁRNAP, JANUÁR 19.

Olvassuk: Máté 5:38—48.

»Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak titeket.« (Máté 5:44.)

Egy csoporttal jöttünk haza a labdajátékról egy este. Valahogy felmerült az a kérdés, hogy szeretni kell az ellenséget. Rövid beszélgetés után felállott egy izmos nagy legény és így szólt: »Szeretni az ellenséget? Ostobaság? Az nem emberi dolog.«

Ennél igazabbat soha senki sem mondott, mert az embernek nincs a természetében az, hogy szeresse az ellenségét. Az isteni természet szeret így és az Isten miniket erre a magaslatra hív el.

A keresztyén nevet akkor érdemeljük meg, ha az emberi természetnek kevesebb, az isteni természetnek több helyet adunk magunkban. Sosem szabad elfelejtenünk, hogy amikor Istent szeretjük, az embertársainkat is szeretjük. Ez az igazság mindenkire áll, akár odaadó barátunk, akár nyilvánvaló ellenségünk az embertársunk.

Ki tudja? Egy kis szeretettel és egy kis imádsággal, az ellenség nemsokára meghitt baráttá lehet.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, tégy mindig késszé arra, hogy szeressük azokat, akiket testvéreinkké tettél. A különbözőségekben tégy minket türelmessé; a félreértésekkor add szeretettel keresnünk a megoldást. A Krisztusért kérünk. Ámen.

— A szeretet az a mérce, mely megméri a keresztyént. —

Roger W. Johnson, Virginia

22