Csendes Percek, 1969 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1969-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 16.

Olvassuk: Efézusi Levél 4:14—23.

»A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájatokkal.« (Filippi Levél 4:23.)

Újra és újra drága vigasztalást és megújító erőt találunk ebben a fenti igében, melyet Pál apostol leveleinek a végén találhatunk.

Van amikor kellemetlenségem van, vagy megpróbáltatás, avagy szenvedés és betegség ér, de bármi jöjjön is, ami lehangolna és elcsüggesztene lelkemben, szomjas vándorként ehhez a fenti bibliai igéhez menekülök. Újra és újra elmondom a fenti szavakat. És mialatt szám és nyelvem ezt az áldást megismétli, lelkemben magamévá teszem és kisajátítom tartalmát ezekkel a szavakkal: >Az én Uram, Jézus Krisztusnak a kegyelem lakozik az én lelkemmel.«

Meglepő és minden elképzelésen túlhalad, hogy mennyire újjáélesztenek és megerősítenek ezek a drága szavak! Közel hozzák az Úr Jézust, az ő végtelen felemelő és erőt adó kegyelmével. Ezek a szavak csendesen suhanó angyalokként világosságot és útmutatást árasztanak megfáradt szívembe. És lelkem újra magasan szárnyal és dicséretet zeng az ég és föld Urának...

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk! Boldogan tekintünk Reád az Úr Jézusban reánk árasztott gazdagságodért. Milyen kegyelem is, hogy ennyire szeretsz bennünket! Adj nekünk hívőbb, engedelmesebb, és győzedelmesebb szívet és lelket. Az Ő drága nevében kérünk, Ámen.

— Kérjetek és adatik néktek! —

Gwynne Harold János, Florida

19