Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, FEBRUÁR 26.

Olvassuk: Zsoltárok 24.

Az Űré a föld s annak teljessége; a föld kereksége, s annak lakosai.« (Zsoltárok 24:1.)

A csendes estének a békességében kellemes volt hallgatni a halkra állított rádiót. Jól ismert zongoraművész Chopin műveit játszotta.

E rendkívüli lágy zene mellett egy kicsi hegedűfélének a hangját hallottam meg. A zongora természetes kíséretének hatott. Először azon gondolkoztam, hogy nincs-e ebben valami különös? Majd rájöttem, hogy egy fekete tücsök hegedült, amely télen meghúzta magát tűzhelyem környékén.

Ez a kicsi teremtmény a Mindenható kezemunkája volt és hangja összefonódott az éter zenéjével.

Ezzel Isten arra emlékeztetett engem, hogy Ő nemcsak a hatalmas világmindenség teremtője, hanem ezt a kicsi tücsköt is Ő teremtette.

Ez új bepillantást engedett az Ő nagy és szent teremtői munkájába, ami nagy áldást jelentett számomra. Meghajtottam fejemet és suttogtam: »Köszönöm Uram!«

IMÁDKOZZUNK: Köszönöm mennyei Atyám a világ szépségét, amelyet Te teremtettél. Köszönöm, hogy világosan láthatom teremtő hatalmadat, szeretetedet és szentségedet, amiért alázatosan imádlak Téged Szent Fiad, az Ur Jéus nevében. Ámen.

— Isten teremtő hatalma ámulatba ejt, de szentsége imádságos hódolattal tölti el szívünket. —

Shnlts Davis (Jrace, Vermont

59