Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-01-01 / 1. szám

. . »Mert ahol ketten vagy hárman egybegyülnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.« (Máté 18:20.)

A glasgowi katedrális lelkészét megkérdezte valaki, hogy emlékezete szerint melyik templomi összejövetel volt a legáldásosabb. Válaszában elmondotta, hogy egy áruházi tűzvészben, pár esztendeje, számtalan fiatal leány életét vesztette a lángokban. Azonnal közhírré tette, hogy aki csak teheti, jöjjön oda a templomba, mert rendkívüli ima-összejövetel lesz a gyászolók részére.

Zsúfolásig megtelt a hatalmas épület. Megrendülve és könnyesen emelte a sokaság szívét Isten felé.

Ebből is látszik, hogy búban, bánatban az Isten felé fordulnak az emberek. Szívük mélyén érzik, hogy Isten várja őket, vigasztalást és gyógyírt hoz sebeikre.

Ez az egyházaknak egyik főfeladata: igazi istentiszteletre összegyűjteni a lelkeket. Évszázadokon át ez adott értelmet létezésüknek. Rég elhúnyt szeretteink is ott kaptak erőket. Hisszük, hogy a mi »mennyei kenyerünk« is ott van letéve, annak jóvoltából, aki »egyedüli közbenjáró Isten és emberek között.«

IMÁDKOZZUNK: Urunk, köszönjük Néked szent Egyházadat, amelyben újra és újra erőt és kegyelmet találunk életünk göröngyös vándorútjára és amelyben Teérted dolgozhatunk. Kegyelmedből, Ámen.

— Az egyház szolgálatának lényege rámutatni az Ur Jézusban megjelent üdvösségre. —

Watson Tamás, Skócia

HÉTFŐ, FEBRUÁR 19.

Olvassuk: Efézus 2:19—22.

52