Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, FEBRUÁR 17.

Olvassuk: Job 19:25—29.

»Imé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok...« (Jakab 5:11.)

Uj szavakat tanultunk a nyelvórán. Mikor a türelem szóhoz értünk, a tanító kérdezte a szónak értelmét. »A türelem arra való várakozás, hogy valami történjék« — mondta az egyik diák. A másik így fogalmazta meg a szó értelmét: »A türelem az, amikor teszünk is valamit annak érdekében, hogy valami történjék.«

Amikor Jób tűréséről beszélünk, gondolhatunk egy olyan öregemberre is, aki kezét összekulcsolva vár. De nem ez az igazi képe a hit, a bátorság és döntés emberének. Jób szenvedése közben megragadta Isten jobbját, mert hitte, hogy ő irányítja az emberek lépteit.

Amint Jakab mondja: »Boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat.« A keresztyén türelem állhatatosságot, kitartást, szívósságot követel. — Jézus ezt mondja: hallgassuk Őt: »A ti béketűrés lek által nyeritek meg lelketeket.« (Lukács 21:19.)

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, aki türelmes vagy emberi gyöngeségeink irányában, áldd meg a mi türelemre és kitartásra való igyekezetünket. Tégy bennünket kedvesekké és megbocsátókká. Segíts abban, hogy elviseljük egymás gyöngeségeit és minket is elviselhessenek. Ámen.

— A türelem: egy lépés a boldogság felé.

Hármon Keth, Virginia

50