Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-01-01 / 1. szám

»Kora reggel... elméne egy puszta helyre és ott imádkozott.« (Márk 1:35.)

Jézus Krisztus, amikor az emberek között járt, nem alkudott meg velük. Nyiltan beszélt, teljes férfiassággal.

A Márk írása szerinti evangéliumban Jézus egy szombatnapi munkájáról kapunk beszámolót. Tanított a kapernaumi zsinagógában, s ugyanott ördögöt űzött ki egy megszállott emberből. Aztán elment Simon házához, ahol meggyógyította Simon anyósát, aki hideglelésben szenvedett Egész naplementéig gyógyította a betegeket, akiket hozzá hoztak. Micsoda nap lehetett az számára!

Honnan volt Jézusban ez az erő, olvashatjuk a további részben. Közössége volt az Atyával. Kora reggel visszavonult egy puszta helyre, s ott imádkozott. Az Atyával való közösségből vett erőt, bátorságot, bölcseséget, útmutatást.

Isten igéje minket is ellát lelki táplálékkal. Amikor elmélkedünk, emlékezetünkbe véssük Igéjét, imádkozunk, felgyűjtjük magunkban ezeket a lelki tartalékokat: A naponkénti csendességgel, áhítattal láthatatlan erők forrására találunk, s megtaláljuk a szív állandó békeségét.

IMÁDOZZUNK: Mi Atyánk, szükségünk van Reád minden pillanatban. Erősíts meg a Veled való találko zás idején, hogy nyerhessünk szeretetet, bátorságot, békét, amire szükségünk van napról-napra. Jézusért kérünk, Ámen.

— Jézus példát adott a naponkénti áhítatra is. —

Swartz P. William, Virginia

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 8.

Olvassuk: Márk 1:32—39.

41