Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1968-01-01 / 1. szám
HÉTFŐ, FEBRUÁR 5. Olvassuk: Filippi 4:9—13. »Az Ur Istennek nagy tetteivel járok.« (Zsolt. 71:16.) Nehéz próbák súlya alatt gömyedezett egy asszony. Nehézség nehézséget ért, s már azon gondolkodott, van-e értelme így az életnek. Egy reggel gondjai közepette eszébe jutott, hogy az aznapi újságban egy rövid elmélkedés volt, egy bibliai utalással. Elhatározta, hogy megkeresi bibliájában az utalt verset. »Az Ur Istennek nagy tetteivel járok« — olvasta, s ez úgy -megragadta, hogy így szólt magához: »Miért nézzek csupán nehézségeimre, mikor az Ur nagy tettei is itt vannak körülöttem!?« És attól kezdve minden mássá lett: a körülmények nem változtak, de az 5 szeme, szíve, magatartása megváltozott. Az élet mindig mássá lesz, amikor utat engedünk az Urnák, hogy életünk körülményeiben erejét és szeretetét megmutathassa. Bármilyen nehézségek között felettébb diadalmaskodhatunk Az által, aki minket szeret és öröbévaló karjain hordoz. IMÁDKOZZUNK: Istenünk és Atyánk! Bocsásd meg nékünk, hogy olyan sokszor Nálad nélkül és csak a magunk erejében bízva próbáljuk hordani terheinket. Taníts Benned bízni, nagy tetteidre nézni és erőddel járni az élet útjait. Jézus érdeméért, Ámen. — Az igaz imádság Isten előtt való ajtónyitás. — Yates Ralph, Anglia 38
