Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, JANUÁR 28.

Olvassuik: Kol. 3:12—17.

».. . egyedül csak Te ismered minden embernek szívét.« (I. Kir. 8:39.)

Miska bácsi, ahogy mi hívtuk őt, utazó házaló völt Sziriából. Lovas szekérrel utazott. Ilyen alkalommal a környéken szekerezve ott töltötte az éjszakát, kicserélve szüleimmel az árucikkeket azokkal, amiket ő árult. Volt izgalom nálunk, gyermekeknél, mikor kioldozta a szokatlanul nagy zsákokat és kirakta az ő Sziriából való drágaságait: lenvásznat, szalagokat, nyakkendőket, sálakat, csillogó fésűket és ékszereket.

Buzgó keresztyén volt. Soha nem feküdt le anélkül, hogy ne énekelt és imádkozott volna anyanyelvén.

Egy reggel távozása után édesapám egy erszényt talált a földön pajtánk közelében. Utána sietett, hogy átadja Miska bácsinak. A hála könnyeivel volt tele a szeme, amikor megköszönte apánknak, hogy megtalálta s utánavitte. Tört angolsággal magyarázta, hogy az nem az ő pénze, hanem az Űré — az Ur munkájára tette félre.

IMÁDKOZZUNK: Drága Atyánk, hálát adunk Neked mindazokért, akik Jézus Krisztust vallják Megváltó Uruknak. Áldj meg mindnyájunkat, kik ismerjük felséges voltodat, s ismertesd meg velünk szerelmedet Krisztus, a Te szent Fiad által, Ámen.

— Hogyan tehetjük tökéletesebbé ma sáfársági szolgálatunkat? —

Boone Berta, Missouri

30