Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-09-01 / 5. szám

SZERDA, OKTÓBER 2.

Olvassuk: I. Ján. 1:1—4.

»Krisztusért járván tehát követségben, mintha az Isten kérne miáltalunk, Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.« (II. Kor. 5:20.)

Egy a százak közül, aki 1965 májusban lett kitelepítve a forrongó Dominika Köztársaságból, mondotta el, hogy egy anya két kislányával került a kitelepítő hajóra. Az izgalom, zavarodottság és lárma megfélemlitette a kicsinyeket. A hajó személyzete megpróbált segíteni az anyáknak. Néhány nagyobb lány azt hitte, hogy sétahaj ókáznak. Hajukat fésülték,, körmüket manikűrözték, arcukat festették.

Az ilyen magatartás nem vonatkozik-e ránk is mai keresztyénekre, akik nem vesszük észre, hogy sokan körülöttünk még nem ismerik Jézust és azt az új életet, amelyet csak Ő adhat?

Mint Krisztusnak a követei, különleges megbízatás adatott a számunkra. Vájjon nem vádol-e bennünket az, hogy nem teljesítjük hivatásunkat úgy, hogy mások is megismerhessék Krisztust, akitől örök életet nyerhetnek?

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk ne engedd, hogy hiába való dolgokkal töltsük akkor időnket, amikor még vannak olyanok, akik nem ismernek Téged. Erősíts meg bennünket olyan bizonyságtevőiddé lennünk, hogy mások is örömüket leljék a mi Urunkban. Ámen.

— Mint keresztyének, minden napon Krisztus követségében kell, hogy járjunk. —

Mantel Mária, Puerto Rico

34