Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-09-01 / 5. szám

CSÜTÖRTÖK, SZEPTEMBER 26.

Olvassuk: Róm. 8:1—5.

»A hajók is, bármily nagyok s ha erős szelek hajtják is azokat, igen kicsiny kormányruddal irányíthatók... Kis tűz mily nagy erdőt felgyújt!« (Jak. 3:4—5.)

Jézus az olyan kis dolgoknak, mint az özvegy fillére, az elveszett drachma, meg a mustármag, — nagy fontosságot tulajdonit. Úgy alkalmazza ezeket, mint amik fényt vetnek és emlékeztetnek Isten szeretetére és szándékára.

Hát mi hogyan értékelünk kis dolgokat? Milyen fontosságot tulajdonítunk nekik? — Egy este vasalás közben négy éves kis fiunk bejött s kezével árnyékokat vetett a falra. Közben mintha kért volna, hogy nézzem... a madarat, meg a kutyát, vagy amit így próbált a falra vetíteni. S hirtelen nem hozzám, hanem Istenhez szólt így: »Köszönöm Neked, Istenem, az árnyakat!«

Ennek a gyermeknek fontosak voltak az árnyékok. Közelebb vonták őt hálás szívvel Istenhez.

Életünk telve lehet sok árnyékkal. Istenhez közeledve velük azonban Ő megmagyarázza majd azok értelmét az Ő szándékával. S akkor mi is hálát adunk Istennek az árnyakért.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk! Szívünk hálás Neked mindenért az életben: a gyermekekben kapott ajándékokért, kik derűt visznek be életünkbe és tanítanak minket hálásnak lenni Irántad. Kérünk, tarts meg minket szeretetben. Ámen.

— Engedem-e, hogy minden mindenkor Istenről szóljon nékem? —

Ellis T. Klára, North Carolina

28