Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-09-01 / 5. szám

CSÜTÖRTÖK, SZEPTEMBER 5.

Olvassuk: Filippibeliek 4:10—13.

»Valakik pedig befogadták Őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek.« (János 1:12.)

Haitiban, egy váratlan árvíz után jeep-ünkön, az út egyik olyan szakaszához érkeztünk, amely csaknem járhatatlan volt. Ez az útrész tele volt sárral telt mélyedésekkel, kátyúkkal s nem voltunk benne biztos, hogy nem ragadunk-e bele a kátyúba? Három Haiti-i embert láttunk s megszólítottuk őket, kérdezvén, vájjon eljutunk-e ezen az úton a város központjába? Az emberek összesúgtak, bizalmatlanul ránk néztek s válaszoltak: »Persze hogy el, hiszen van jeep-jük!«

Az ő megítélésük szerint a legnagyobb erőnek voltunk a birtokában, de mi lenéztük azt! — Ének az eseménynek megvan az erkölcsi tanulsága. Most megint ráeszméltem arra, hogy mit ért az alatt Pál, amikor azt mondja, hogy ő mindenre képes a Krisztus által. Krisztus a mi erőnk! Krisztus a mi erőnk, amikor bátortalanok vagyunk, amikor türelmetlenek vagyunk, amikor az egyhangúság nyom bennünket, amikor a belső feszültség elhatalmaskodik rajtunk.

IMÁDKOZZUNK: Bocsásd meg nekünk Atyánk, hogy mi nem vesszük igénybe azt az erőt, ami Krisztus által nekünk megadott, hogy a mi hitünk annyira határolt. Adj nekünk Atyánk több benned bízó hitet, Te, aki minden erőnek forrása vagy. Ámen.

— A mi gyengeségünk kézenfekvő, ha magunkban és nem Istenben bízunk, aki minden erőnek a forrása. —

Botrage Franciska M., India

7