Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-09-01 / 5. szám

VASÁRNAP, SZEPTEMBER 1.

Olvassuk: Mózes I. 28:10—16, Máté 6:25—34.

»És imé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahová menendesz és visszahozlak e földre.«

(Mózes I. 28:15.)

A terméstörténet fenti részlete igen nagy hatással volt egy ápolónőre, aki Indiában, egy katonai kórházban dolgozott, a II. világháború folyamán. Az idézet elolvasása után elgondolkozott azon, hogy vájjon mi is vár reá? Azután köszönetét mondott Istennek a védelem ígéretéért és ment munkáját végezni.

Még ugyanazon a délelőttön a kórház vezetője egy parancsot kézbesített részére, mely a Közép-Keletre való áthelyezését tartalmazta.

Elhagyta tehát Indiát és a Közép-Keleten folytatta szolgálatát a háború végéig. Azután baj nélkül visszatért hazájába, otthonába.

Jó számunkra, ha nem csupán odaadjuk magunkat a munkának, hogy segítsünk másokon, de emellett Isten iránti hűséggel és bizalommal is végezzük munkánkat, Akinek kezében mi eszközök vagyunk. Az Ur állandóan beszél hozzánk a Szentíráson keresztül és napról-napra irányítja azok lépteit, akik bíznak Benne.

IMÁDKOZZUNK: Ó Urunk, köszönetét mondunk Neked a Könyvek Szent Könyvéért. A mi bizalmunk Benned van és a Te beszédedben. Add nekünk azt a biztosítékot, hogy beszéded vezetőnk lesz a mai nap folyamán. Krisztus szent nevében kérünk, Ámen.

— Mindenkor azt tapasztaljuk, hogy Isten vezet bennünket, ha bízunk Benne. —

Jesudian Hilda, India

3