Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-07-01 / 4. szám

HÉTFŐ, AUGUSZTUS 26.

Olvassuk: Filippibeliekhez 4:4—8.

»Az Ur... elküldött... hogy adjak nekik ékességet hamu helyett.« (Esaias 61:1, 3.)

Mikor munkába megyek, az út egy része hatalmas fákkal van szegélyezve, amelyeknek az ágai összefonódnak az út felett. — Még napsütés alkalmával is sötétté teszik az útat. — Gyakran kívántam magamban, bár vágnák le ezeket az ágakat, hogy ne árnyékolják be ennyire az útat.

Valamelyik nap azonban egy útitársan megjegyzést tett a fákra, — gyönyörűeknek nevezte, felséges mennyezetnek az út fölött. — Ott ahol én csak sötétséget, és veszedelmet láttam, — az útitársam fenséget és szépséget vett észre. Képes volt az én egész szemléletemet is megváltoztatni: most már én sem találok hibát az útnak e szakasza fölött: én is látom a szépséget minden nap.

Mint ahogyan utitársam megvilágosította előttem Isten alkotásának a szépségét, úgy Isten tőlem is azt kívánja, hogy megmutasam az élet ragyogó oldalát embertársaimnak a sötétség helyett. A gonosz felett jóval kell győzedelmeskedjünk, hogy a »hamut ékességgel« helyettesítsük.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, segíts minket, hogy mutathassuk dicséretünket és hálánkat irántad, azáltal hogy az élet mindennapi dolgaiban megmutatjuk másoknak a szépséget, és a jóságot. így cselekedve segíts, hogy szépségét vihessünk az emberek életébe.

— Uj útakat fogok keresni, hogy megtaláljam Isten világának a szépségét. —

Sarah T. Kane, Maryland

59