Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-07-01 / 4. szám

PÉNTEK, AUGUSZTUS 23.

Olvassuk: II. Korinthus 6:1—10.

»Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni szomorkodtok különféle kisértések között, hogy a ti kipróbált hitetek,... dicsőségre méltónak találtassék.« (I. Péter 1:6, 7.)

Egy alkalommal, amikor egy barátunk fia vendégünk volt, kis baleset történt vele: eltörte a hüvelykujját. Annak ismeretében, hogy ebben a családban többször történt szerencsétlenség, a hímek a közlése, nehéz volt a számunkra. A fiúnak az ujját gipszbe tétettük és úgy küldtük haza. Felhívtam az édesanyját és megkérdeztem, hogy minden rendben van-e?

Nagyon kedvesen válaszolt hogy minden rendben van. Azután folytatta és azt mondotta, hogy amikor ilyen dolgok történnek, az Ur azt akarja, hogy bizalmunkat Ö bele helyezzük.

Én meg elszégyeltem magam kishitűségem végett. Imé én féltem tőle és kitűnt, hogy neki sokkal erősebb volt a hite mint gondoltam. Elfelejtettem, hogy a múltban a családot ért bajok és ennél súlyosabb bajok között milyen hivő lélekkel viselkedett.

Elismertem, hogy minden kételkedésem ellenére életének az ereje minden körülmények között az Isten volt.

IMÁDKOZZUNK: Mennyi jó Atyánk, köszönjük Tenéked, hogy életünkkel terveid vannak. Köszönjük, hogy ezeket a terveket teljesítsd. Segíts abban, hogy a szükséges dolgokat hittel fogadjuk el. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

— Lehet, hogy Isten nem teljesíti minden kívánságunkat, de azt mire szükségünk van, bizonnyal megadja. __ Kimble Beverley J. Missouri

56