Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1968-07-01 / 4. szám
KEDD, AUGUSZTUS 20. Olvassuk: János 8:12. »Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, neon járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek a világossága.« (János 8:12.) Pár évvel ezelőtt reménytelenül eltévedtem egy idegen falusi úton. Sötét volt már, és nem volt sehol jelzőtábla, sem pedig egy élő lélek vagy egy ház. Semmi! Isten kegyelméből eszembe ötlött, hogy a csillagok után kitanulmányozhatom az irányt. Csakúgy ragyogtak fejem felett az éjjeli csillagok — mintmegannyi Isten-adta lámpások, szolgálatkészen integetve a helyes útirány felé. Persze mindjárt felfedeztem a Göncöl szekeret! Azután aztán már gyerekjáték volt az északi csillagot kipécézni. Meg is volt a helyes útirányom, hála Istennek! Az Ur Jézus a mi útmutató csillagunk. Ő egyedül szolgáltat nekünk, eltévelyedett vándoroknak, útirányt — a szerető mennyei Atya hivagató és váró szívéhez. Az Ur Jézus tanítása megmutatja nekünk a legfennköltebb eszméket és célokat — amelyek valóban és tényleg megelégítik a szomjas emberi szívet. A hegyi beszédében megadta az útviszonyokat. A keresztfán megszerezte üdvösségünket. Ő vezérel bennünket mindenben, hogy mit gondoljunk, mit szóljunk, mit tegyünk és mik legyünk egy bizonyos helyzetben. Krisztus az Ut, az Igazság és az élet. Ha Ővele járunk, akkor sohasem fogunk eltévedni és elveszni! IMÁDKOZZUNK: Urunk Jézusunk, a Te vezetésedet kérjük és várjuk mindenben. Te légy vezérünk, hogy rossz útra ne forduljunk, és el ne tévelyedjünk. — Mi az Ur Jézus utasítása számomra a mai napon? — Atherton E. Edgár, Illinois 53
