Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-07-01 / 4. szám

SZERDA, AUGUSZTUS 14. Olvassuk: Dániel 2:7, 16—19. »Uram, hallgass meg! Uram, légy kegyelmes! Uram, légy figyelmetes, és cselekedd meg, ne késedelmezzél, tennen magadért, óh én Istenem« (Dániel 9:19.) Dániel imádsága hazájáért és népéért több oldalról is figyelemreméltó. Úgy megy Isten elé, mint egy bűnös, egyedül Isten irgalmára támaszkodva. Pedig Dánielnek lett volna oka a dicsekedésre, hiszen már hosszú ideje Istennel járt. Mint fiatalember megszabadult az orosz­lánveremből és az írás úgy beszél róla, mint Isten szeretett gyermekéről. Dániel azonban nem dicsekedik ezekkel Isten előtt. Mint bűnös, Isten irgalmáért ese­dezik. Dániel imádságának célja az, hogy népe megbékül­­jön Istennel. Ez közbenjáró imádság az ő népéért. A súlypont az ő népén, Izraelen van, a harc népéért. Izraelért folyik imádságban. Dániel tudja, ha visszatér­nek Istenhez, megszabadulnak nyomorúságból. Dániel bizonyos abban, hogy Istennek szuverén hatalma van az emberek, népek fölött s hódolatát be­mutatja neki. Bizonyos abban, hogy Isten az ő könyör­gését meg fogja jutalmazni. Mert Isten az alázatos, és hódolattal teljes és hitből fakadó önzetlen imádságot mindig meghallgatja és késedelem nélkül teljesíti. IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes Atyám, alázatosan megvallom a magam bűneit és népem bűneit. Légy ke­gyelmes minekünk a Te áldott fiadért és vezess minket a Te útaidban egyenként és összesen. A mi Urunk Jézus Krisztus nevében kérünk. Ámen. — Isten ad áldásokat, ha azokat Önála keressük. — Corson Eleonóra, Pennszilvánia 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom