Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-07-01 / 4. szám

PÉNTEK, AUGUSZTUS 9. Olvassuk: Ezsaiás 40:1—5. ».. .megbocsátom az ő bűneiket és vétkeikről többé meg nem emlékezem.« (Jerémiás 31:34.) Egy sebesült katona a kórházi ágyon feküdve ra­gyogó arccal újságolta a lelkésznek: »Ha kikerülök a kórházból, a feleségem vissza jön hozzám, s együtt élünk újra. A háború éveiben különváltunk. De megbocsá­tottunk egymásnak és most örömmel nézünk a jövőbe.« Aztán egy árnyék jelent meg az arcán és hozzátet­te: »Egy dolog azonban nyugtalanít. Amikor újra kezd­jük házaséletünket, eszembejut-e a múlt?« A megbocsátás elfelejtés is, lezárása a múltnak! S vájjon hány ember tudja megtenni? Milyen csodá­latos Isten, Aki ellen annyiszor vétkezünk, s Aki min­deneket ismer és Aki ezt ígérte: »megbocsátom az ő bűneiket és vétkeikről többé nem emlékezem«. Isten kegyelme oly határtalan, hogy a bűnnek nem enged helyet színe előtt és örökre megszünteti, amikor igaz megtéréssel kiáltunk hozzá: »Isten, légy irgalmas nékem!« IMÁDKOZZUNK: Örökkéváló Isten, segíts a mi hi­tetlenkedéseinkben. Tégy képessé minket elfogadni Té­ged, és a Te szeretetedet, s hogy Te megbocsátottad a mi bűneinket és nem emlékezel meg róluk soha örökké. Jézusért, Ámen. — Isten megbocsátó szeretete biztosítja számunkra a jövendő életet. — Arthur Bottrell, Australia 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom