Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-07-01 / 4. szám

PÉNTEK, AUGUSZTUS 2.

Olvassuk: Róma 12:9—17.

»Tanúim lesztek nékem.« (Ap. Csel. 1:8.)

Indiában történt. Ott álltunk a kis templom ajtajában és örömmel üdvözöltük azokat, akik sárkunyhóikból érkeztek Isten házába.

Rövidesen megtudtam, hogy ez a fehérre meszelt kis templom ezeknek az embereknek a számára valóban Isten szeretetének a kifejezője. Maga az épület beszél Istenről, s még a járó kelőknek is feltűnik ez rendkivüli stílusával, mely egészen elüt a többi lakóházak építészeti formájától.

így van ez a világ más részében is. Amerikában például a kivilágított templomtornyok önmagukban is sok embernek adnak lelkesítést és biztatást. Némely templomablakon keresztül a Jézus arc villan a gondtalan vagy gondterhes emberek szemébe és emlékeztetik őket arra, hogy Isten szeretete nincs távol egyikőnktől sem.

Igen, az egyház bizonyságot tesz Krisztusról még a templom épületén keresztül is. Természetesen nem ez az egyetlen formája a bizonyságtételnek. Az igazi bizonyságtétel az, ha az egyháztagok olyan élő templommá válnak, amelyben Isten lakozik az emberekkel, s az emberek lakoznak Megváltó Istenükkel.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük Néked, hogy Te jelenlétedről beszélsz holt templomépületeken és a mi engedelmes életünkön keresztül egyaránt ebben a világban. Hadd legyünk mi élő templomoddá! Ámen.

— Isten élő templomának a harangja vagyok! —

Durhan Jenő, New York

35