Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1968-07-01 / 4. szám
KEDD, JULIUS 23. Olvassuk: Lukács 6:31—38. »Térj meg azért ebből a gonoszságodból és kérd meg az Urat, talán megbocsátja szíved gondolatát.« (Apostolok Cselekedetei 8:22.) Idős szomszédasszonyom már régen a bögyömben volt és az egyik nőszövetségi gyűlésen ennek türelmetlen formában hangot is adtam. De ahogy megtörtént, már meg is bántam és sokért nem adtam volna, ha mindent azonnal vissza lehetett volna vonni. Hazatérve mindjárt imádkozni kezdtem, szomorúan vallottam meg bűnöm és megbocsátásért könyörögtem. Szívem azonban imádság közben és utána sem könnyebbült meg, — pedig tapasztalatból tudtam, hogy ez azonnal megtörténik, amikor Isten megbocsát. Tovább imádkoztam és a sok imádság közben megvilágosodott előttem, 'hogy azért nem nyertem bocsánatot, mert nem bántam meg bűnöm, a szomszédom iránti ellenséges gondolatokat. Ettől kezdve azért imádkoztam, hogy szomszédom hibái fölött szemet tudjak hunyni és ahelyett lássam meg inkább a saját fogyatkozásaimat. IMÁDKOZZUNK: Mindenható Isten köszönjük néked, hogy megbocsátó Atyánk vagy. Könyörgünk tárd fel előttünk saját magunk bűneit és fogyatkozásait, hogy megvallhassuk Te előtted és a Te segedelmeddel küzdeni tudjunk ellenük. A mi Urunk nevében kérünk hallgass meg, Ámen. — A megtisztított szív az örömteli élet titka. — Swann, Mary Bachman, Texas 25