Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-07-01 / 4. szám

VASÁRNAP, JULIUS 21.

Olvassuk: II Mózes 20:1—6, Máté 22:34—40.

»Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem«

(II Mózes 20:43.)

Az egyetemen lélektan óra volt és éppen azt vitattuk meg, hogy az emberek kritikus pillanatokban egymástól mennyire eltérő módon viselkednek. Van aki a másik embernél keres segítséget, van aki gyógyszerhez, csillapító pirulákhoz folyamodik, van aki alkoholban keres menedéket, sőt még olyan is akad, aki eldobja magától az életet. A professzor felvetette a gondolatot a diákság előtt, hogy válságos pillanatokban a befelé fordulás megoldást hozhat a problémákra. A diákság egyetértett abban, hogy ilyenkor majdnem mindenki önkéntelenül is imádkozik.

Nem Isten, hanem a mi érdekünket szolgálja az a parancsolat, hogy Istent kell az első helyre tenni. Talán hasznos az is, ha máshoz fordulunk, de Isten helyét senki nem foglalhatja el életünkben. Ha nem Ő áll életünk középpontjában és ha gondolatainkat és cselekedeteinket nem az Ő Ígéretei irányítják, akkor sok mindent nem látunk meg, ami javunkat szolgálja. Örömben és bánatban Istenhez kell fordulnunk bizalommal, mint szerető Atyánkhoz.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk Istenünk megváltjuk előtted: életünknek az a legnagyobb baja, hogy nem Te töltőd ki. Könyörgünk, áldj meg bennünket, hogy gyermeki bizalommal tudjunk Tehozzád fordulni és Te irányítsd a mi életünket, Ámen.

— Arra törekszem, hogy Istent és az Ő országát tartsam a legfontosabbnak. —

Kané Ruth, Oregon

23