Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1968-07-01 / 4. szám
HÉTFŐ, JULIUS 1. Olvassuk: Máté 4:1—11. »Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat a te Istenedet!« (Máté 4:7) Miután az alkoholista meg tudott szabadulni az iszákosság láncaitól, a megszabadulás eme drámai időszakában lélek-felkavaróan döbbent rá a tényre, hogy ő most már egy szabad ember. Mi ismerjük a szabadságnak ezt a krisztusi használatát, amikor segítünk másokat, akik nehezen tudnának egyébként szabadulni kötelékeiktől. Jézus szabad volt, amikor megkereszteltetése után kiment a pusztába, hogy döntsön afelől, mit is tegyen azzal a végtelen hatalommal, amellyel az Ő Atya felruházta Őt. Felhasználhatta volna ezt a szabadságot és hatalmat a saját kényelmére és hírnév-szerzésre — hogy anyagi javakhoz jusson, hogy meggyőzze népét csodálatos tettek révén, hogy az uralkodó diktátorrá váljék, akit az emberek valóban vártak. Nekünk, mint keresztyéneknek nem szabad sodródnunk és törtetnünk önző vágyak után. Viszont szabadok vagyunk abban, hogy eldobjuk rossz sokásaink rabszolgaláncait és hogy ellenálljunk csábító kísértéseknek és így életünk beüljék Mesterünk nagy munkájába. IMÁDKOZZUNK: Mindenható és szerető Isten, köszönjük Neked, hogy Te ránkbiztad, hogy a szabadságot válasszuk. Ajándékozz meg bennünket értelemmel, hogy tudhassuk, hogyan irányítsuk magunkat a Te szolgálatodra. Ámen. — A szabadság krisztusi használata által mi az önimádattól az isteni élet felé tudunk fordulni. — Gertrude S. Harlow, Massachusetts