Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-05-01 / 3. szám

CSÜTÖRTÖK, JUNIUS 27.

Olvassuk: Rómabeliekhez 6:12—18.

»A kisértés, amely titeket eddig ért, csak emberi dolog: Ámde hű az Isten, aki nem engedi, hogy nagyobb kisértésben legyen részetek, mint aminőt elhordazhattok, sőt a kisértéssel a menekvést is meg fogja adni, hogy elhordozhassátok azt.« (Korinthusbeliekhez 10:13.)

A kísértés a hit próbája. Egy nagy tócsához hasonlíthatjuk, amelyik az útunkat zárja el. Elérhetjük a másik oldalát úgy is, hogy inkább a vízen gázolunk keresztül, ahelyett, hogy körülmennénk a magasabban fekvő oldalon, de ebben az esetben vizesek, és sárosak leszünk.

így van a kisértéssel is. Ha az életünk telítve van Istennel és akaratát kívánjuk teljesíteni, tiszták kell maradjunk. Szenny nem lehet része az életünknek.

Az a tiszta, száraz ösvény, amit Isten nyújt számunkra, nem túl hosszú, és nem túl nehéz. Még ha naponta kísértésekkel állunk is szemben, ellenállásunkkal máris megnyertük az ügyet. Isten segítségével győzedelmeskedünk a kisértésekkel szemben. Az erős hitünk vezet minket keresztül.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Istenünk, hogy naponta vezérelsz minket. Köszönjük segítségedet, hogy nem leszünk a kisértések áldozatai. Adj nekünk továbbra is bölcseséget, hogy felismerjük a kisértéseket, és adj erőt, hogy ellenálljunk. Ámen.

— Soha nem kell sötétségben járnom, mert Isten vezérlő világossága nem halványodik el, és nem alszik ki. —

Lynne J. Awtry, Florida

60