Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-05-01 / 3. szám

SZERDA, JUNIUS 12.

Olvassuk: Jakab 5:13—18.

»És lön azokban a napokban kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el.« (Lukács 6:12.)

A következő megállapítás rámutat az igazi imalelkületre. Alan Walker irta: »Imádság által is>merjük meg az Isten kimeríthetetlen segédforrásait.« Rufus Jones mondta: »Az ember lelke Istenben örvend igazán és imádkozik ezért az örömért.«

Önzésből imádkozunk csak magunkért. Súlyos betegségem alatt, imádkoztam úgy magamért, mint másokért. Családom és sok barátom imádkozott értem. Azt hiszem az imádságok, az orvosi segítség mellett főtenyezői voltak felgyógyulásomnak.

Ima-tapasztalat, hogy amig én imádkoztam másokkal a kórházban, sietette hazamenetelemet. Például néger ismerősöm és az ő adoptált koreai leánya, mentek a kápolnába imádkozni felgyógyulásomért. Egy római katolikus leány kért, hogy imádkozzak vele, letérdeltünk az oltárnál. Mindkét élményem nagy befolyással volt rám. Isten megáldott minket és az Ő Lelke vezetésével imádkoztunk.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, köszönjük az örömet és boldogságot, amit a mi imádságainkban kapunk Tőled. Add nekünk állandóan ezt az összeköttetést Veled. Ámen.

— Az imádságok a lélek növekedéséhez vezetnek, mély vágyakozáshoz, hogy Istenhez beszéljünk. —

Florence E. Beerbower, Indiana

45