Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-05-01 / 3. szám

KEDD, MÁJUS 28. Olvassuk: János 15:12—17. »Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.« (Ján. 15:13.) Egy félreeső hegyvidéken dolgoztunk Guatemalá­ban. 1942-ben történt, mikor a háború csaknem lehe­tetlenné tette a gépkocsin való utazást az üzemanyag hiánya miatt. Egy orvost kellett vinnünk Guatemala Cityből. Olyan valakit kellett meglátogatnunk, ki életét arra szentelte, hogy fizikai és lelki békességet vigyen Közep­­amerika ősi Maja-indiánjai leszármazottjainak. Sok­száz mérföldes, tekergős, kövezetlen hegyi utakon, min­den felől működő vulkánokat látva érkeztünk meg végre. Rossbach atya, miközben egy német kereskedelmi hajón, mint termett tengerész telj esi tett szolgálatot, el­jutott Guatemalába. Látta annak a színes, elhanyagolt népnek a helyzetét, elhatározta, hogy visszatér oda, hogy segíthessen rajtuk. Nem gondolt vele, hogy tizen­két hosszú évi tanulásba és előkészületbe kerül, hogy visszatérhessen, — de megtette. A következő 40 éven át végezte azok testi-lelki gondozását, szeretve indián­jait krisztusi szeretettel. IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes mennyei Atyánk, se­gíts minket, hogy szabadokká legyünk bűneinkből s meggondolatlanságainkból. Segíts, hogy tehessünk va­lamit másokért, bárhol találjuk is őket szükségben. Krisztus nevében kérünk. Ámen. — Én is tehetek valamit Krisztusért. — Bouldin W. R., Tennessée 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom