Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-05-01 / 3. szám

PÉNTEK, MÁJUS 24.

Olvassuk: Efézus 2:1—10.

»Az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.« (Róma 6:23.)

Fiatal leány koromban általában nem az én dolgom volt a kert gyomlálása. Egy alkalommal azonban édesapám megkért rá, hogy végezzem el. Mivel azt gondolta, hogy egész napos, nagy munka lesz, szép kis összeget Ígért érte. A munkával azonban három óra alatt elkészültem és őszintén megmondtam apámnak, hogy nem fogadhatok el érte annyi pénzt. De igen kisleányom — válaszolta apám — még így is jól járok, mert jó munkát végeztél. És különben is: ami az enyém, az a tiéd is.

Isten is így van velünk. Krisztusban való örökségül felkínálja mindenét, mint gyermékeinek. Az örökség: örök élet. Nem azért kapjuk, mert megszolgáltunk érte, — hanem ajándékul. Istennek fia nemcsak azért jött, hogy az örök életre vezető útat megmutassa, hanem hogy saját magát feláldozza értünk. Élete, halála és a halálon szerzett győzelme által az ember bocsánatot nyert bűneire és miénk lett az örökélet öröksége.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk Istenünk hálát adunk Néked minden áldásodért, de legfőkép kimondhatatlan ajándékodért, a mi Urunk Jézus Krisztusért. Könyörgünk tégy bennünket alkalmassá arra, hogy be is fogadjuk Öt és szeretetéről másoknak is bizonyságot tegyünk, Ámen.

— Isten örökélettel ajándékoz meg Krisztusban. —

Elsaser Edna, New York

26