Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-05-01 / 3. szám

SZERDA, MÁJUS 8.

Olvassuk: Ésaiás 39:1—14. és Kolossé 3:12—17.

»Köszöntsétek... a gyülekezetét, mely az ő (Nimfást) házánál van.« (Kolossé 4:15.)

Ha az én otthonom az egyház egy része, akkor Krisztus ott van, mert »ahol Krisztus, ott az egyház«. A bútorok ugyan a lakást berendezhetik, de azok teszik a lakást otthonná, akik abban élnék. A legszebb lakást — legyen az a legnagyobb és a legszebben berendezett is — csak Krisztus jelenléte teszi otthonná. Az ilyen otthonban Krisztus az, aki megteremti és megtartja a család igazi szellemét, a szeretetet, az örömet, a békét, a kölcsönös szolgálatot és segíteni akarást. Azok, akiknek otthona az egyháznak egy része, a gyülekezetben is otthon érzik magukat.

A Bibliát olvasván Ésaiás könyvében olvashatjuk, hogy Ezékiás király elfeledkezett Istenről, amikor a Babiloniá-ból jöttékkel volt együtt. Amikor mutatta kincseit a Babilóniaiaknak, elfeledkezett arról, hogy minden Istené és ő is Istentől függ.

Amikor látogatók érkeznek otthonunkba, vájjon, felfedezik-e, hogy Krisztus a mi legnagyobb kincsünk és hogy otthonunk valóban Isten otthona is?

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, tedd a mi szívünket a Te hajlékoddá, hogy az a hajlék, ahol mi élünk, szent hajlék lehessen. Ámen.

— Ma a világ azokat az otthonokat hiányolja a legjobban, ahol Krisztus van otthon. —

Pawson H. Cecil, Anglia

10