Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-05-01 / 3. szám

HÉTFŐ, MÁJUS 6.

Olvassuk: Máté 25:14—21.

»Az igazság útját választottam; a Te ítéleteid forognak előttem.« (Zsoltárok 119:30.)

Néha, amikor sietek, igyekszem a nagy esőben a fejemre huzni a plasztik fej-védőmet, de az csak nem akar a fejemre illeni. Úgy látszik, mintha az nem reám való lenne. De a tokjába sem akar beleilleni. Ha azután néhányszor a fej-védő ellentétes pontjain a védőt meghúzom, az rögtön összecsukódik úgy, ahogyan azt a gyárban összerakták.

Azoknak a hite, akik Krisztusban hisznek, az otthonok csendes magányában épült fel. Azok a fiúk és leányok, akik olyan otthonokban nőttek fel, ahol Krisztus élő valóság, nagyobbára nem tudják, hogy az a hit, amit a csendes családi környezetben magukba szívták, a későbbi években sok nehéz problémán segíti át.

Ha a nehéz idő jön s az élet olyan haszontalannak látszik, mint a nagy esőben előrángatott plasztik fejvédő, azoknak, akiknek vezérlő fénye Jézus, nincs okuk az aggodalomra. Ezeket bátorság és kitartás, erő és öröm uralja. Ezek Krisztus ereje által hamar túl tudnak jutni ezeken a nehéz órákon s életüket ismét örömteljesnek és hasznosnak látják.

IMÁDKOZZUNK: Óh, Atyám, köszönjük, hogy Te vigyázol lépteinkre ebben a zajos világban. Óh, add, hogy erre életünkkel méltókká tehessük magunkat. Óh, add, hogy úgy a zajos életben, mint az otthonunk csendes családi körében, Jézushoz hasonlóan, Neked engedelmeskedhessünk. A Jézus nevében kérünk. Ámen.

— Milyen nagy szerencse olyan otthonban lenni, amit Krisztus szelleme irányit. —

8