Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1968-05-01 / 3. szám
PÉNTEK, MÁJUS 3. Olvassuk: János 1:1—14. »Valakik pedig befogadák Őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek.« (János 1:12.) Milyen látszólagos ellentmondás az, hogy mi, akik olyan erősek és bátrak kellene, hogy legyünk — olyan gyengék vagyunk. Urunk az Ő erejét egy feltétel mellett Ígérte — ha hiszünk Őbenne. Lehetséges az, hogy Ő megígért erejét csupán azért tartja távol tőlünk, mert nekünk egyszerűen nincs hitünk és úgy cselekszünk, mintha hitetlenek lennénk? A gondolatok, melyeket János kifejez textusunkban, rámutatnak arra a nagy árra, melyet hitetlenségünkért fizetünk. Isten nem csupán erőt igér nekünk, hanem azt is, hogy fiaivá váljunk. Hogy fiai lehessünk, ez azt jelenti,hogy Jézussal együtt közös örökösei leszünk mindannak a csodálatos dolognak, melyeket Isten saját maga részére készített elő. Micsoda egy örökség! Igen, Isten megadja nekünk a jogot, hogy az Ő fiaivá váljunk, befogadván Krisztust, mint Megváltónkat és hűségűnket nyújtván Őfelé. Félénk és gyenge személyek, mint mi vagyunk, bátor tanúbizonyság-tevőkké válhatunk a hit által. Micsoda kinyilatkoztatás és látszólagos ellentét — amit Isten ad nekünk, akik gyengék vagyunk: erőt a világ javáért. IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, segíts bennünket, hogy legyen hitünk, hogy megáldathassunk a Te erőd által, hogy gyermekeiddé válhassunk. Tölts meg hát bennünket a Te szellemeddel, hogy úgy a Te követeiddé válhassunk ebben a világban. Ámen. — Gondolj arra — a végtelen Isten felruházza szeretettel és erővel mindazokat, akiket Jézus megváltott — Norman J. Draker, Ontárió 5
