Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

KEDD, ÁPRILIS 30.

Olvassuk: I. Péter 5:1—11.

»Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztaíik; és aki magát megalázza felmagasztaltatik.« (Lukács 14:11.)

Egy híres zongoraművész egyik nyáron valamelyik nyaralóba utazott, hogy ott lévő üdülőknek zongoraversenyt adjon. A nyaraló tulajdonosának ugyanis meg volt a maga zenekara, akik mindig hétköznapi ruhában szoktak szerepelni. Igen nagy problémát okozott nekik, hogy megkérjék a művészt, hogy milyen ruhát is viseljen fellépése alkalmával.

A művész észrevette a problémájukat és így szólt nékik: Én ugyan mindig frakkot viselek, amikor a közönségnek játszom«. Ez az én egyenruhám. De magam részéről nem sokat adok a ruhára, a hangsúlyt mindig a játékomra teszem.«

Az alázatosság nem gyengeség, hanem különös kegyelmi adomány. Jézus, akiben az Isten szeretete, ereje és bölcsessége öltött testet, bebizonyította az alázatosság természetét. Életével őszinteséget és becsületességet mutatott.

Ő nem ismerte ezt a szót: ürügy és Ő próbál bennünket is megszabadítani az ürügyektől és arra igyekszik, hogy minket rávezessen a helyes életszemléletre.

IMÁDKOZZUNK: Ur Jézus, öltöztess, fel minket az alázatosság ruhájába. Add nékünk a szerénység és a szív tisztaságának egyszerű művészetét. A Te lelkületedet add nékünk. Ámen.

—• Az alázatosság nem gyengeséget jelent, hanem bölcsességet és erőt. —

Atherton E. Edgard, Illinois

63