Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

VASÁRNAP, ÁPRILIS 28.

Olvassuk: Lukács 14:1—11.

»Aki elveszti az ő életét én érettem megtalálja azt.« (Máté 10:39.)

Jézus állításai néha ellentétesnek látszanak, de értelmet kapnak ha azokat összefüggésükben nézzük. Az ellentétnek egyik jó példája az elvesztés és a megtalálás. A földmíves elveszti a magot a földbe, hogy megtalálja azt aratáskor megsokszorosodva. A diák elveszti az ő idejét a tanulásban, de később úgy találja magát mint egy müveit ember.

Ez az igazság áll a lelki életre is. A Tarsusi Saul elvesztette magát az evangélium terjesztésében. Ádáms Janka, a híres csikágói keresztyén társadalmi munkás, néhány évtizeddel ezelőtt elvesztette magát a nyomor negyedben, hogy szolgáljon az elhagyatottak között.

Az ellentétek gyakran dicsőséges valóságokat bizonyítanak. Mi, akik arra vagyunk, hogy a szó legszororosabb értelmében nagyok és szentek legyünk, nem szabad megmentenünk önmagunkat. El kell, hogy vesszen életünk Krisztusban és az Ő szolgálatában, amelyet az Ő lelkületével teszünk. Csak ez tesz minket értékes munkásokká.

IMÁDKOZZUNK: Atyám segíts minket abban, hogy minél inkább önmagunkat próbáljuk elveszíteni, hogy ezáltal másokat megmentsünk. Erősíts meg minket ebben a hitben és cselekedetben a Te szent ügyedért. Jézusunk nevében kérünk. Ámen.

— Alávetem az én gyenge énemet Krisztusnak, hogy Ő formáljon engem erőssé.—

Thome M. Milton, Missouri

61