Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-01-01 / 1. szám

KEDD, JANUÁR 9.

Olvassuk: Máté 11:25—30.

»Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!« (Zsoltárok 46:11.)

Mikor feleségem operáción ment át, az orvos előre megmondta, hogy mikor lesz vége a műtétnek. A megígért időpont után már tizenötperc telt el, s az irodába mentem érdeklődni. A titkárnő közölte, hogy az orvos még nem fejezte be a műtétet.

Amint újra leültem, nagy aggodalom fogott el, hogy talán valami nehézség adódott elő. Lelkem kétségbeesve kiáltotta: »Csak rák ne legyen.«

Aztán a zsoltáríró csendes, biztató szavait hallottam: »Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyak az Isten.« Isten jelenlétének a melegsége nagy megkönnyebbülést hozott. Imádságom is más irányt talált. Arra kértem Istent, hogy adjon erőt ahhoz, hogy szembe tudjunk nézni a valósággal.

Kis idő múlva az orvos odahívott az operációs terem ajtajához és közölte, hogy a laboratóriumi vizsgálat megállapította a rákot és ezért nagyobb műtétre lesz szükség. Sikerült nyugodt hangon így válaszolnom: »Igen, értem.«

Isten velünk volt akkor, úgyszintén, mikor feleségemmel közöltük a hírt később. Most is velünk van, miután már felépült betegségéből.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, Urunk, biztatásodat, hogy Hozzád menjünk, mikor az élet terhei alatt roskadozunk. Te tudsz nekünk erőt és reményt adni. Hála legyen érte Neked, Krisztus által, Ámen.

— Istennek van hatalma arra, hogy elűzze a csüggedést és reménytelenséget, mely körülvesz bennünket. — Sounders C. Bruce, Virginia

11