Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Lukács 20:9—19.

»És igyekeznek a főpapok és írástudók kezeiket ő reá vetni azon az órában, de félnek a néptől...«

(Lukács 20:19.)

Az evangéliumok írói nem engedik elfeledtetni velünk azt a népet amely Jézust utoljára körülvette Jeruzsálemben. A hét elején még Jézus népszerű volt nekik, úgyannyira, hogy a törvénytudók és a főpapok is féltek kimutatni Jézus iránt érzett gyűlöletüket.

A vallási vezetők remélték, hogy értelmetlenné tehetik Jézust a nép szemében olyan helyzetekkel, amelyek által Ő szótlan marad. A nagy sokaság jelenlétében kérdéseket tesznek fel Jézusnak, gondolván, hogy azokra való válaszaiban megtagadja önmagát. Keveset tudtak azonban az Ő bölcseségéről, ami sokkal több volt, mint az ő ravaszságuk. Lukács Írja, hogy nem tudták Őt a nép előtt megfogni.

Az egymást követő vereségek, csak a gyűlölet olaja volt a tűzre, ami -már majdnem felemésztette ezeket a vezetőket. Igen, hamarosan Jézust keresztre feszítették, de milyen árat fizettek ők!

IMÁDKOZZUNK: Istenünk szabadíts ki minket a ravasság szellemi bilincsei közül, ami megköti bennünk azt ami jó. Tisztítsd meg a mi szívünket, hogy ne vétkezhessünk Ellened sem gondolatban, sem cselekedetben. Megváltónk nevében kérünk. Ámen.

— Amikor megengedjük hogy szívünket a gyűlölet és az előítélet uralja, akkor mi Isten megváltó munkáját szorítjuk vissza az emberek között. —

Chilcote Q. Russel, Tennessee

KEDD, ÁPRILIS 9.

42