Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

PÉNTEK, MÁRCIUS 29.

Olvassuk: Efézus 4:25—32.

»Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.« (Ef. 4:32.)

Egy lelkipásztor beszélte el, hogy Beecher a híres brooklyni lelkipásztor idejében történt az hogy egyik híve annyira gyűlölte Beechert, hogy semmire sem tudott vele menni. Ugyan ez az ember mégis Beecher egyik legodaadóbb barátjává vált.

A magyarázata egyszerű volt. Valahányszor valaki Beecher ellen támadt, ő addig nem nyugodott amig az illetőért valami jót nem tett. Szinte közmondássá vált Brooklynban, hogy ha valaki akar valamit Beechertől, akkor rúgjon bele először.

Az emberi lélek akkor nyilvánul meg legerősebben, amikor a rosszért jóval fizet és megbocsát. Beecher olyan gyakran bocsátott meg, ahányszor erre alkalma nyilt.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk tölts fel bennünket a Jézus megbocsátó szeretetével, aki megbocsátott a bűnösöknek, még azoknak is, akik Őt halálra adták. Taníts bennünket megbocsátani az ellenünk vétőknek. Az Ő nevében kérünk, hallgass meg kegyelmesen. Ámen.

— Az emberi lélek nagysága és erőssége akkor mutatkozik legnagyobbnak, mikor megbocsát. —

Jiwan Das, India

31