Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, JANUÁR 7.

Olvassuk: János 17:1—11.

»Én ezekért könyörgök... akiket nekem adtál, mert a tieid.« (János 17:9.)

A János evangélium 17. részét »közbenjáró« imádságnak is nevezhetjük. Mint tudjuk, a »közbenjárás« jelentése pedig nem más, mint valaki érdekében szólam.

Jézus Krisztus eljött erre a világra, hogy megváltsa a bűnösöket. Földi életében Jézus közbenjárt a tanítványokért, közbenjárt a világért. Mélységesen érdekelték azok, akik nála kerestek közbenjárást, akik rajta keresztül kerestek könyörületet. A mi közbenjárónk Jézus ma is. Az ima egyik fontos része a közbenjárás, amikor másókért imádkozunk, amikor másokért emelünk szót. Imánk akkor lesz mélységes, ha másokat is belefoglalunk, ha másókért is imádkozunk, ha bennünket is ugyanaz a mély alázatos érzület vezet, mint amilyen Jézusban volt.

Ma az egész világnak arra van szüksége, hogy a keresztyének határozottak és bátrak legyenek a közbenjárásban. A mi Atyánk ma is imameghallgató, szerető Atyánk, aki elvárja, hogy szót emeljünk országunkért, a társadalmunkért, otthonunkért, embertársainkért.

IMÁDKOZZUNK: Óh, Istenünk Mennyei Atyánk, aki egyetlen Fiadat, a Jézus Krisztust küldötted el, hogy legyen közbenjárónk, add, hogy követhessük egyszülött Fiad példáját. Taníts bennünket másokért imádkozni, Ámen.

— A közbenjárás az egyik mód, melynek segítségével kifejezhetjük törődésünket mások iránt. —

Dawson J. R., India

9