Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-01-01 / 1. szám

SZERDA, FEBRUÁR 22.

Olvassuk: Jakab 5:7—16.

»Váltjátok meg azért egymásnak bűneiteket és imádkozzatok egymásért.« (Jakab 5:16.)

A nácik által 1945-ben megölt Dietrich Bonhoeffer lelkész beszélt a mások meghallgatásának fontosságáról. Azt mondta, hogy »nehéz olyan fület találni, mely embertársait meghallgatja. Ilyet nem sokat lehet a keresztyének között találni, mivel ezek mindig akkor beszélnek, amikor figyelni kellene;« és így folytatta: »Aki nem figyel felebarátja beszédjére, az hamarosan Isten beszédére sem fog figyelni.«

A figyelés igen fontos része az úrvacsorának is. Szívünkkel kellene figyelni egymásra, ahelyett, hogy elítélnénk vagy vádolnánk felebarátainkat. Mindnyájan bűnösök vagyunk, de vonakodunk ezt beismerni. De hogyan is tudunk úrvacsorát venni, ha nem valljuk meg bűneinket, ha nem vagyunk megbocsátok és ha nem tudunk megértéssel hallgatni másokat? A szentek — a szó bibliai értelmében — nem tökéletes emberek, hanem lelki növekedésben lévő keresztyének.

IMÁDKOZZUNK: Drága Atyánk, segíts minket abban, ne csak kérni tudjunk Tőled, hanem hallgatni is tudjunk Reád. Taníts minket szeretetben elviselni másokat. Amikor úrvacsora vételünk alkalmával, bűneinkről vallást teszünk, mi is tudjunk megbocsátani másoknak, hogy így velük együtt közelebb jussunk Tehozzád. Vedd el tőlünk az ítélkezés lelkét. Add, hogy növekedhessünk a Te kegyelmedben. A Jézus érdeméért. Ámen.

— Jézus nem csak beszél hozzánk, hanem meg is hallgat bennünket. —

Barton Amy, FSA

55