Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, FEBRUÁR 11.

Olvassuk: Zsidókhoz 6:1—12.

»Kitartással fussuk meg az előttünk lévő küzdőtért, nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte lévő öröm helyett... keresztet szenvedett.« (Zsidók 12:1,2.)

Nagymultú egyházhoz tartozó, odaadóéletű emberek házában voltam vendég egy alkalommal. De amikor vasárnap reggel a templomba mentem, a gyülekezet kicsi volt. Barátaim beszéltek nekem arról az időről, amikor a padokat megtöltötték a családok és az egyház lüktető és erőteljes életet élt. »Azok voltak az igazi idők« —mondogatták ismételten.

A múlt sok emlékét kincsként őrizzük — szeretteink, gyülekezeteink, elmúlt éveink emlékét. De a múltnak nem szabad minket annyira megkötnie, hogy többé ne is reméljük azt, hogy Isten bármit is megtehet bennünk és érettünk a jelenben!

Amikor fiatal párok az esküvőjüket tervezik, minden reményük, álmuk és tervük a jövőre irányul. Nem veszítettük-é el hitünkből pont ezt a jövőbe nézést? Amikor Jézus ezt mondja: kövess engem, ekkor is a jövőre mutat!

IMÁDKOZZUNK: Ur Isten, dicsérünk az elmúlt dolgokért; Benned bízunk a jövőt illetőleg. Segíts abban, hogy sóvárgó vágyakozással fogadjuk el Jézus felszólító parancsát: »Kövess engem.« Az Ő nevében kérünk, Ámen.

— Bárhová vezet Krisztus, követni fogom — várakozással telve. —

Irvine David, Ontario

44