Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 9.

Olvassuk: Zsidókhoz 4:9—16.

»Mert nem oly főpapunk van, Aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem Aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.« (Zsidókhoz 4:15.)

Ismerek egy lelkészt, aki mankók segítségével jár. Amikor belép egy betegszobába, akár otthonokban, akár a kórházban, az emberek mindjárt úgy érzik, hogy lelkileg egy velük. Tudják, hogy ez az ember nemcsak szavaiban, hanem valójában velük érez. Ő is hasonló helyzetben volt egyszer, mint ők s így bizonyosan megérti őket.

Isten fia földi körülményeinkhez szabta magát, amikor emberi formát vett fel. Megismerte az éhséget és a fáradtságot, a magányosságot és az árulást, a gondot és a fájdalmat. Megkísértetett és megismerte a kísértés elleni harc tusáját.

Azért, amikor Jézushoz fordulunk, tudjuk, hogy megértésre találunk. Ismeri körülményeinket, szükségeinket és azoknak szükségeit, akikért imádkozunk. Bizalommal fordulhatunk Hozzá minden emberi helyzetben, tudván, hogy megért minket és gondja van ránk.

IMÁDKOZZUNK: Mi Atyánk, köszönjük Néked Szent Fiadat, Jézus Krisztust, Aki ismeri gyengeségeinket és Aki annyira szeret minket, hogy önmagát adta érettünk, mikor még bűnösök voltunk. Bocsásd meg bűneinket és erősíts meg minket, amikor Hozzád jövünk és az Ő nevében imádkozunk. Ámen.

—Bizalommal imádkozhatom, mert Isten megért engem. —

Webb William, Massachusetts

42