Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, FEBRUÁR 4.

Olvassuk: Filippi 2:5—11.

»Az az érzület legyen bennetek, amely a Krisztus Jézusban is lakozott.« (Filippi 2:5.)

Természetünkhöz tartozik az, hogy közösségben éljünk: az otthonban, iskolában, hivatalban, gyárban, egyházban, népünk körében. Nem könnyű közösségben élni, mert naponként kapunk sebeket s nyilván adunk is.

Pál apostol ezt teljesen megértette. Igen szerette a filippi-i kis közösséget, de tudta, hogy bántódások és Összezörrenések ott is vannak. Némelyek vezetők akartak lenni, mások azonban azt gondolták, hogy ezek nem alkalmasak a hivatalra. Mit csinált Pál? Azt mondotta: »Az az érzület legyen bennetek, amely a Krisztus Jézusban is lakozott.«

Ez az érzület annyira más mint a miénk. Mi arra vagyunk hajlamosak, hogy jogainkat követeljük, helyzetünket kihasználjuk. Jézusban nem ez az érzület volt.

Némelyek a vezetés kegyelmi ajándékát kapják, mások hű követőkké lesznek. A keresztyén vezető ne érezze magát felsőbbrendűnek, az őt követőben pedig ne legyen alsóbbrendűségi érzés. A kétségtelenül nehéz probléma megoldása Pál szavaiban van: »Az az érzület legyen bennetek, amely a Krisztus Jézusban is lakozott.«

IMÁDKOZZUNK: Urunk, amint napi kötelességeinket végezzük, annak gondjaival, döntéseivel és kísértéseivel, segíts bennünket abban, hogy szolgáljunk Neked és hogy így helyesen szolgáljunk egymásnak. Krisztus által. Ámen.

— Aki elől halad, legyen alázatos — aki a sorban lépked, legyen háládatos.

Easton Wilfred, Jamaica

37