Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1967-11-01 / 6. szám
VASÁRNAP, NOVEMBER 5. Olvassuk: Lukács 14:27—33. »Hogyha gyalogokkal futsz és elárasztanak téged, mimódon versenyezhetnél a lovakkal.« (Jeremiás 12:5.) Hogy megnyerhessük a harcot önmagunkon belül, sok nagy csatát és sok apró összecsapást kell megnyernünk magunkká1 szemben. Ezek között a belső vívódások között nem a legkisebb az elcsüggedés, ami mindig készen van, hogy legyűrjön minket. Gyakran, amikor szánalmat érzünk önmagunkkal szemben, elcsüggedés hatalmasodik el felettünk és sokszor elvesztjük önbizalmunkat. Amikor nehézségekbe ütközünk és a munkánk elvégezhetetlennek látszik, az elcsüggedés nincs messze s biztosak lehetünk, hogy a belső támadás rövidesen e!kezdődik. Valójában az elcsüggedés veszélyével bármikor számolhatunk, amikor a felelősség vállalása helyett egy kényelmesebb, de megalkuvással járó menedékutat választunk. Isten elvárja tőlünk, hogy legyőzzük azokat a nehézségeket, amelyek életünk folyamán felmerülnek, még akkor is, ha azok nagyobbaknak látszanak, mint hogy azt saját erőnkkel leküzdhetnénk. Ilyenkor keresd Isten segítséglét, ami nem késlekedik és erőt kapsz az általa kiszabott feladathoz. IMÁDKOZZUNK: Ó, Uram, adj nekünk bátorítást, hogy segítségeddel erőnket meghaladó munkát is el tudjunk végezni. Tégy bennünket erőd álta1 erőssé, hogy az általad kirendelt mindenapi feladatoknak eleget tudjunk tenni. A Jézus nevében kérünk, Ámen. — Ha nehézségekkel találjuk magunkat szemben, azokon diadalmaskodhatunk, ha Isten erejére bízzuk magunkat. — Jones William H., Ontario 7