Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 19.

Olvassuk: Máté 13:31—35.

»És történt, hogy mikor a sokaság Jézushoz tódult és hallgatta az Isten Igéjét, ő a Genezáret tavánál állott.« (Lukács 5:1.)

A sokaság azért tódult Jézushoz, mert Ő Isten Igéjét érthető módon közvetítette. Olyan nyelven, melyet mindenki megértett. Mint ahogy Márk feljegyezte: »A nagy sokaság örömmel hallgatta Őt.« (Mk.l2:37.) Jézus egyszerű szavai, a mindennapi életből vett hasonlatai ma is erőteljesek, elevenek, közérthetők.

A Újszövetség nyelve sem valami »szent« nyelv, hanem az a beszéd, amelyet az első évszázadban a nép használt piacon, utcákon, mindennapi társalgásban. Innen van, hogy az egyház évszázadokon át kénytelen volt a Bibliát újból meg újból lefordítani: a nép ma is a saját nyelvén szereti hallani Isten Igéjét.

Ma nagy vita folyik arról, hogy érti-e a modern ember a Biblia nyelvezetét? Nyilvánvalóan Isten Igéjét mindig korszerűsíteni kell, ehhez nem elég csak a nyelvezetet korszerűsíteni. Aki Krisztust akarja hallgatni, az érti meg a Bibliát igazán. (Ján. 5:38—41.) Az egyháznak Őreá kell mutatni, ha meg akarja értetni az Igét.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Néked, Istenünk, mindazokat, akik Igédet anyanyelvűnkre lefordították. Add, hogy mi szorgalmasan tanulmányozzuk az írásokat és kövessük Őt, akiről az írások bizonyságot tesznek: a Krisztust. Az Ő nevében kérjük. Ámen.

— Ha az egyház valóban Jézus Krisztus evangéliumát hirdeti, az emberek ma is szívesen hallgatják. —

. Claypool Clarence, Iowa

21