Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 12.

Olvassuk: Máté 6:13—21.

»Volt egy embernek egy fügefája a szőlőjében. És elment és gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált.« (Lukács 13:6.)

Egy téli napon a floridai erdőkön át gyalogoltam, fáradtan és szomjasan. Hirtelen, egy kis tisztáson gyümölccsel megrakott narancsfára bukkantam. Nem tartozott ültetvényhez. Egy magános fa volt csupán.

Örömömet hamarosan csalódás váltotta fel. Akárhány narancsot felbontottam, az mind íztelen, száraz és élvezhetetlen volt. Azt a fát nem gondozta senki. Agait nem nyesték. Talajába nem raktak tápanyagot. A fa ugyan megtette a magáét, de ez bizony nem volt elég.

Ilyen sok keresztyén ember élete is. Isten vezetése nélkül, az imádság, igeolvasás, istentiszteleti közösség lelki erői nélkül nem is hozhatunk gyümölcsöt, noha Isten arra rendelt minket.

A mi szívünknek is szüksége van a bűn miatt állandó tisztogatásra, nyesegetésre, Isten szeretetével való táplálásra. Mindennek hiányában, bármennyire is tetszetős külsőleg életünk, olyanok leszünk, mint az a rossz gyümölcsöt termő floridai narancsfa. Nem tudunk másoknak olyasmit nyújtani, ami segítség és erő.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Édesatyánk, tedd hasznossá életünket Önmagad számára. Nyesd le rólunk mindazt, ami bűn és akadály, hogy jó gyümölcsöt teremhessünk életünk folyamán, másoknak is áldásul és segítségül. Jézus nevében. Ámen.

—Nem jelentek-e Isten és az emberek felé csalódást csupán, életem rossz gyümölcsei miatt? —

Pnrviance A. E., Florida

14