Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Lukács 15:11—20.

»íme itt a kellemetes idő, ime itt az üdvösség napja.« (II. Korinthus 6:2.)

Nem is gondoljuk, milyen fontos az, hogy az embertársainkat a templomba hívjuk. Egy új templomlátogatót igen meghatott az esti istentisztelet. Másodszor is eljött és amint a templom bejáratában állott ezt mondotta: »A mai este, az én estém lesz.«

Amikor megkérdeztem, hogy mit értett ezalatt, ezt válaszolta: »Hosszú időn keresztül csak a bűn útján jártam. Ma este elfogadom Krisztust Megváltómnak.« Az istentisztelet alatt idegesnek látszott, alig várta, hogy elhatározását bejelenthesse. Ezen az estén, miután már énekeltünk és imádkoztunk, felszólítottam azokat, akik Krisztusnak akarják átadni életüket, jöjjenek az Urasztalához. Az ember meghatva jött, s boldogan tett hitvallást.

A további évék folyamán buzgó keresztyénné lett, aki az egyházat őszintén szolgálta. A megértés után bűnbocsánat következik és a megtérő erőt nyer az igazi keresztyén élethez.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Neked mi Atyánk, hogy elküldted egyetlen Fiadat, hogy: »valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.« (János 3:16.) Erősíts minket, nehogy visszaéljünk »ily nagy idvességgel.« (Zsidókhoz 2:3.) Az Ő nevében kérünk. Ámen.

— Jézus megígérte: »És azt, aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem.« (János 6:37.)

Clarkson R. Hanes (District of Columbia)

PÉNTEK, MÁRCIUS 18.

20