Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-03-01 / 2. szám

SZERDA, MÁRCIUS 16.

Olvassuk: Lukács 19:1—10.

»Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket.« (Lukács 3:8.)

Egy vasárnapi iskolai tanító ezt kérdezte csoportjától: »Mondjátok meg nekem, mi a megtérés?« Egyik gyermek így felelt rá: »A megtérés bűneinken való bánkódás.« Mind elgondolkoztak ezen, míg egy másik gyermek így egészítette ki: »A megtérés olyan bűnbánat, amiből az következik, hogy szakítsunk is bűneinkkel.«

Mai igénk szavaiban pompásan tanítja János, mikép szakíthatunk egy-egy bűnünkkel. A megtérés negativ szemléletétől odafordítja hallgatói figyelmét a pozitiv oldal meglátására, midőn arra figyelmezteti őket, hogy hibáikat elvetve pótolják azokat helyes tetteikkel. Mikor erre vonatkozólag közelebbi útmutatást kérnek tőle, megemlíti a nagylelkűség és tisztesség cselekedeteit, s ajánlja nekik a békesség és megelégedés lelkét.

Isten többet kíván tőlünk, mint csak »bűneink felett való bánkódást.« Életünk megfordítását várja. A »böjti időszak« legyen arravaló, hogy hozzuk rendbe a múlt hibáit őszinte bocsánatkéréssel és szíves segítőkész cselekedeteinkkel. Isten segítségével hadd találhasson minket a húsvét kevesebb megbánni-valóban, s a keresztyén életfolytatásban lelt nagyobb örömben.

IMÁDKOZZUNK: Bűneim mélységéből, melyekkel ellened és embertársaim ellen vétkeztem, könyörgöm hozzád szerető mennyei Atyám, a zsoltáros imádságával: Teremts tiszta szívet bennem, óh Isten és az erős lelket újítsd meg bennem! Ámen.

— Isten azt várja tőlünk, hogy ne maradjunk állva a megtérésnél. —

Set Harmon (New Jersey)

18