Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-01-01 / 1. szám

SZERDA, FEBRUÁR 23. Olvassuk: Zsoltár 73:23—28. »Én veled leszek...« (II. Mózes 3:11.) Hugóm súlyos opereciójából csaknem felkelhetett már, amikor trombózist kapott. Egy kis alvadt vér ke­rült az ereibe, az élő vérbe, s e miatt nemcsak hosszú hetekig mozdulatlan kellett feküdnie, de az élete is kockán forgott. Egy kis alvadt vér, milyen kicsiny do­log, és mégis, ha a szívhez kerül, akkor megöli az em­bert. Kicsiny dolgok is lehetnek nagyok azért, mert a ki­csiny dolgokon sem tudunk segíteni. Van rá eset, hogy Isten kimondottan nagy felada­tok elé állít. így tett Mózessel is. A nagy dolgok, nagy feladatok idején félelem és rettegés fog el bennünket. Semmi csodálkozni való nincs ezen. Még kis feladatok is megrettentenek bennünket, mennyivel inkább a na­gyok. Milyen fontos, hogy ezekeben a pillanatokban meghalljuk Isten biztató szavát. Ne félj... én veled leszek. Isten előtt nincsen akadály, nincsen lehetetlen do­log. Azért életünk minden körülményeiben biztosan számíthatunk Istennel. A gyermek nem fél a sötétben, ha anyja kezét foghatja. Miért félünk mi, ha Isten je­lenlétét megérezzük magunk mellett. IMÁDKOZZUNK: Félelmek, rettegések közepette, Uram Te vagy a menedékem. Ha kezedet foghatom, nincs sötét, csak örök világosság. Minden feladatban, melyet reám bízol Uram, hadd érezzék ne félelmet, ha­nem a Te megsegítő kegyelmed erejét. Ámen. — Nem hagy el Megváltód, sohasem leszesz ma­gadban. — E.A., Magyarország 56

Next

/
Oldalképek
Tartalom