Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, JANUÁR 1.

Olvassuk: 25. Zsoltár.

»Én vagyok az út...« (János 14:16.)

Egyik konferenciának ez volt a jeligéje: Uj utakon. Úgy éreztük, hogy új utakat kell keresnünk, mert a régiek nem vezettek teljes eredményre. Az előadások idején azonban kitisztult a lelki látóhatár és nyilvánvalóvá lett, hogy nincs szükségünk új utakra, hanem csak az »egyetlen« útra, Jézusra. Ő mint út nem új. Kétezer esztendős út, sőt a bűnbeesés óta, évezredeken át készült ez az út.

Most amikor Isten kegyelméből új esztendő küszöbét léptük át ismét, talán mi is új utakat keresünk. Óh lássuk meg az egyetlen jó utat, az egyetlen célravezető utat; Jézust, Aki mégis újjá lehet számunkra. Valahányszor megtartod csendes órádat, valahányszor felkelsz térdeidről, azt kell érezned, hogy Jézus megújult számodra. Uj úttá lett.

Indulj el tehát erre a régi, s mégis új útra. Most új esztendő reggelén újuljon meg a te számodra is az egyetlen járható út, Jézus Krisztus.

Jézus ezt kérdezte Pétertől háromszor is: Szeretsz-e engem? Hangozzék feléd is ma reggel az Ur kérdése! Mert csak az a szeretet nevezhető igazi szeretetnek, amely bármily régi legyen is, mindennap megújul.

IMÁDKOZZUNK: »Utaid Uram mutasd meg, hogy el ne tévelyedjem. Te ösvényeidre taníts meg, miken intézd menésem.« A zsoltáríróval együtt könyörgöm én is hozzád, Uram ez új esztendőben újítsd meg rajtam is a Te gazdag áldásaidat, kegyelmedből. Ámen.

— Egész évben kísérjen ez a gondolat: Én Krisztus útján járok, s az Ő szeretetében élek. —

E.A., Magyarország

2