Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Máté 25:34—40.

»Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak és rendeltelek titeket, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek.) (János 15:16.)

Amikor Atyám 1872-ben misszionáriusként Japánba ment, akkor még halálos veszélyt jelentett abban az országban keresztyénnek lenni. Saját otthonában, éjszakánként gyűjtötte össze áhítatra azokat a japánokat, akik érdeklődést mutattak a keresztyén hit iránt. Börtönben fejezte be életét az első japán, aki missziói munkája nyomán Istenre talált. — és a másodikat is börtönbe vetették — atyámat pedig halállal fenyegették. Ennek ellenére ott maradt, sőt része volt a Doshisha-i keresztyén egyetem megalapításában.

Arra hívattunk el, hogy Krisztus követei legyünk ott, ahol élünk. Mindennapi munkánkkal, szavainkkal és életünkkel vagy segítjük, vagy hátráltatjuk Krisztus ügyét. Törekedjünk arra, hogy életünk bizonyságtevés legyen Krisztusról és adományainkkal segítsük elő a misszió munkáját szerte a világon.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük néked, hogy Krisztusban megváltottál bennünket és elhívtál az Ő ügyének a szolgálatára. Könyörgünk áldd meg életünket, hogy minden embert testvérünknek tekintsünk és legyen egész életünk bizonyságtevés a mi Urunkról, akinek nevében kérünk, hallgass meg, Ámen.

— Szolgálatunikban a krisztusi szeretet fénye világítson. —

Jerome Davis, Connecticut

PÉNTEK, JANUÁR 28.

30